Sony Xperia XA: csupa-csupa kijelző

A gyártók egyre többet adnak egyre kevesebbért. Persze ez az állítás biztosan cáfolható itt-ott, de a trend mégiscsak azt mutatja, hogy a középkategóriás, vagyis a legtöbbek által elérhető mobilokon egyre kevésbé látszik, hogy pontosan melyik szintre is tartoznak.

Ez elsősorban azért van, mert a tervezők egy ideje erősen ráfeküdtek a dizájn vonalra, hiszen a készülékek kinézete, anyagai, kimunkáltsága, összeszerelési minősége az esetek többségében elegendő ahhoz, hogy meggyőzze az embert a vásárlásról. A Sony új, X-re keresztelt sorozata is főleg a precíz, vonzó dizájnról szól, amiben különösen nagyot alakít az XA modell.

Széles vászon

A gyártók évek óta próbálgatják, hogy miként lehet a mobilok kijelző méretét úgy növelni, hogy az ne menjen a kezelhetőség rovására. Ez az elsőre abszurdnak hangzó dolog nagyon is lehetséges, hiszen ehhez „csak” annyi kell, hogy a panel a lehető legnagyobb felületét foglalja el a telefonnak. Ezért is megy a harc egy ideje a „legvékonyabb káva” megtisztelő címéért, amit a Sony az XA-val simán be is gyűjthet.

A mobil kijelzője 5 colos ugyan, de szinte teljesen kifut a szélekig, amitől olyan kompakt maradt, mintha 4,5-ös méreten hagyták volna. A megjelenítő üvege finoman hajlik rá a fém keretre, mely tulajdonság azért eddig nem feltétlenül ezt a kategóriát jellemezte. Az XA anyagai kiemelkedő minőségűek: a keret fémből, a hátlap polikarbonátból, azaz jó minőségű, ellenálló műanyagból készült, ami miatt csúszik ugyan egy kicsit és az ujjlenyomatok is szívesen vonulnak fel rajta, az összkép mégis valahogy nagyon rendben van.

A kezelőszervek ugyanúgy, és ugyanott találhatók, ahogy az Xperia készülékeken egy ideje megszokhattuk. Balra a lepattintható ajtó mögött cserélődhet a SIM kártya és a microSD, jobbra a klasszikus fém bekapcsoló alatt a hangerőállító, illetve a dedikált kamera gomb található. Felülre ment a jack, alulra a microUSB, illetve a hangszóró rácsa, ami egyébként nem sztereó, mivel ez a kiváltság megmaradt a drágább típusoknak. Ugyanez igaz az ujjlenyomat-olvasóra, ami a Sony szerint azért maradt el, mert annak oldalt a helye, az XA esetében azonban ez a rész annyira vékony, hogy egyszerűen fizikailag nem fért volna már oda.

Az előlap felső részén a 8 megapixeles szelfi kamera, a különböző érzékelők, illetve az inaktív állapotban nem is látható állapotjelző LED található. A hátlapot nem vitték túlzásba: a sarokba egészen kitolva helyezkedik el a 13 megapixeles kamera, a hozzá tartozó LED vaku, illetve az NFC felirat, amit szintén megszokhattunk már az Xperia mobiloknál.

Közepesen erős

Az eddigiekből is látszott, hogy a Sony hol csípett le ez-azt a felszereltségből, ami nem zavaró, csak helyre teszik az XA helyét az Xperia családban. A hardveres képességekkel kapcsolatban ez fokozottabban tetten érhető, de még így is egy nagyon kellemes elegyet alkotnak.

A 720p felbontású, karcálló felülettel ellátott IPS kijelző általános célokra tökéletesen megfelel, a Mobile Bravia Engine 2 alapos munkát végez, és a lehető legtöbbet hozza ki ebből a panelből. A színek kellően élénkek, a betekintési szög átlagosnak mondható, ahogy a napfényben való leolvashatóság is az oké kategóriába sorolható be.

A teljesítményért a Mediatek MT6755 Helio P10 chipsete felel, amiben 8 processzor mag dolgozik (4 darab 2,0 GHz-es Cortex-A53 és 4 db 1,0 GHz Cortex-A53 elosztásban). Ezt 2 GB RAM, illetve 16 GB tárhely egészíti ki, melyek közül az utolsó microSD-vel egészen 256 gigáig bővíthető. Ez a csomag a nagy általánosságban jól működik, az alapfeladatokat könnyen pörgeti, csak akkor van némi lassulás, ha nagy erőforrást igényű alkalmazásokat használunk.

Az Xperia XA egy 13 megapixeles, f/2.0 érzékenységű, 1/3” szenzorral bíró hátlapi kamerát használ. Optikai stabilizátor nem, fókuszkövetés azonban került bele, ami akkor jön jól, ha a fotózni kívánt illető, vagy kis kedvenc kicsit aktívabb a kelleténél. A szoftver a Sony-tól megszokott lehetőségeket hozza: van Superior Auto, illetve manuális mód, bár ebbe a rekeszérték állítása már nem fért bele. Belefért azonban a sok kreatív lehetőség, amivel matricázhatóak, hanggal láthatók el a képek, vagy egyszerűen egy kiterjesztett valóság részéve tehetjük őket. Automata üzemmódban is szép, éles, kevés zajjal (plusz nagy dinamika tartománnyal) bíró felvételek születtek és próbálkoztunk ugyan a manuális beállításokkal, de az derült ki, hogy az automata szinte minden esetben a lehető legjobb eredményt hozza.

Kellemes készülék

A tesztelt telefonon Android 6.0.1, azaz Marshmallow futott, ami a Sony tervei szerint frissülni fog Nougatra, azaz a támogatottság még jó ideig meglesz. Az XA szoftverezettsége, kezelőfelülete pontosan ugyanaz, ami évek óta: szép ikonok, rengeteg testre szabási lehetőség, és visszafogott módosítás az eredeti szoftveren. Említést érdemel még a 4G-támogatás, az NFC, a 2300 mAh-s akku, az OTG támogatás, vagy az akku gyorstöltő funkciója.

Kicsit tényleg olyan az XA, mint egy ismeretlen bonbon, amit az ember gyanakodva vesz a szájába, de egy kis idő után rájön, hogy ez bizony finom. Hiába középkategória, ez a telefon kifejezetten szép, igényes kialakítású, már-már prémium anyagokból építkezik, és tudásban is szinte mindent hoz, amire általában szükségünk lehet.

Forrás: Telenor

blog comments powered by Disqus